A ruccola egy hazánkban még nem túl ismert zöldségféle – többen csak gyomnövényként tekintenek rá –, amelyet számtalan nép már évszázadok óta előszeretettel fogyaszt salátaként és vitamindús tápanyagként. A ruccola másik neve a borsmustár és meglepő módon egy Európában őshonos növény, amely Észak-Amerika egyes régióiban is megtalálható. A ruccola ugyan megterem az öreg kontinens középső tájain is, fogyasztása mégis a déli régiókban vált kultusszá, főleg Olaszországban nagyon népszerű salátaféle, amelynek jellemzője, hogy rendkívül gyorsan növekedik és tavasztól őszig folyamatosan vethető, szedhető és ehető. Hogy mennyire nem ismert még hazánkban a ruccola, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy nincs is az helyesírási szabálykönyvben elfogadott és egységesített kifejezésünk rá, így sokan írják rukolának, rucolának, rukkolának és ruccolának is. Jól mutatja azonban elterjedésének ütemét, hogy míg néhány évvel korábban szinte csak a külföldi áruházláncokban lehetett hozzájutni ehhez az ízletes levélzöldséghez, addig manapság már a legkisebb zöldségesnél is megtalálhatjuk. A ruccola a hagyományos salátafélékhez tartozik, éppen ezért nem csak rendkívül egészséges, alacsony kalóriatartalmú tápanyagforrás, hanem rendkívül sok vitamin is megtalálható benne, valamint ásványi anyagok is. Fogyaszthatjuk önmagában, frissen leszedve zölden, salátának, de akár előételként is.
Ruccola ültetése magról
A ruccola egy rendkívül igénytelen zöldségféle, éppen ezért rendkívül könnyen elszaporítható a konyhakertben. Mivel kis területen is elég sűrűn nő a ruccola, ezért elég egy kis balkon, valamint néhány virágcserép ahhoz, hogy saját ruccolát termesszünk magunknak, hiszen három-négy átlagos hosszúságú és szélességű virágcserép akár egy egész szezonban képes biztosítani a hétvégi ebédekhez szükséges ruccolát, ez a salátaféle ugyanis rendkívül gyorsan növekszik, így ültetés után 2-3 héttel már szedhetők is a zsenge levelek, amelyekből ízletes saláta készíthető. A ruccola esetében a leghatékonyabb termesztési módszer a magvetés, ami búzához és egyéb szemes gabonafélékhez hasonló módszerrel kell kiviteleznünk. A ruccola magokhoz ma már bármelyik mezőgazdasági boltban hozzájuthatunk, elvetésük pedig egy előre kijelölt területen történjen, amelyet előtte alaposan megtisztítottunk a gaztól. A vetés után a ruccolát egészen csírázásig öntözzük – csírája is fogyasztható –, majd utána őszig hagyjuk, hogy a folyton termő növény levelei újra és újra kinőjenek.
Ruccola palántázása
A ruccola esetében nem beszélhetünk hagyományos formában palántázásról, hiszen míg a saláták esetében a palánta egészen nagynak nevezhető, addig a ruccola egy aprócska növény, amelyből több ezer tő is lehet egy kisebb földterületen. A ruccola esetében a csírázás utáni szakaszt nevezhetjük palántának, ám aki ültetett már ruccolát, az nagyon jól tudja, hogy ebben az esetben sok ezer kis csíráról beszélünk, amit külön-külön kipalántázni nem túl gazdaságos, így a magvetés az leghatékonyabb módja a saláta ültetésének.
Ruccola gondozása
A ruccola legnagyobb előnye ugyanakkor nem csak az, hogy kikelését követően őszig folyamatosan terem és rendkívül sok vitamint tartalmaz, hanem az is, hogy a lehető legigénytelenebb növényfajta, ami semmiféle gondoskodást nem igényel. A magok elvetését követően – ha száraz időszakban vetettük – nem árt ugyan néhányszor megöntözni a kikelő csírákat, de ezek elmulasztásával sem fog tönkremenni az elszórt vetőmag, maximum később fog kikelni. A ruccola mindemellett nem csak a szabad földben, hanem egy szimpla virágosládában is kitűnően termeszthető.
