Az eper a tavasz egyik legelső gyümölcse, amely a jó időt követően csakhamar virágba borul és mire már levélbe borultak a fák, az eprek is piroslani kezdenek. Az eper származását nem lehetne egyértelműen meghatározni, hiszen az ókor legelején már ismert volt Amerikában, Ázsiában és Európában is. Érdekesség, hogy az ókorban elsősorban nem ennivalóként, hanem maszkként, szépítő célzattal használták az epret, a középkor végén azonban már egyre gyakoribbá vált, hogy a kertek végébe telepítették, méghozzá annak vadon növő ősét, a szamócát. Az eper ugyanakkor a reneszánsz idején vált a legnépszerűbbé, ekkor már tálalták az estélyeken, így borral az uraknak és tejszínnel a hölgyeknek. A legtöbb botanikus mindemellett úgy találja, hogy az eper tudományos értelemben nem is gyümölcs, sokkal inkább csak az eper virágának édes vízzel megtelt magbugája. A manapság fogyasztott eper ugyanakkor tévedés, hogy a vadon növő szamóca közvetlen rokona, éppen ellenkezőleg, a különféle eperfák keresztezésének eredményeképpen létrejött gyümölcsfajta. Éppen ezért az epernek számtalan színű, ízű és formájú változata megtalálható a világon. Az eperről ugyanakkor kevesen tudják, hogy nem csak ízletes, hanem egyben rendkívül nagymértékben tartalmaz C-vitamint is, de vas-, kalcium- és magnéziumtartalma miatt a legfontosabb ásványi anyagokat is képes pótolni a szervezetben. A népi hagyományok szerint az eper hatékony gyógyír lehet a megfázás ellen!
Eper vetése magról
Az epret szinte lehetetlenség házi körülmények között magról szaporítani, így hiába is próbálkoznánk a termésben megtalálható magvakat elvetni, netán fóliasátorban, speciális földben keltetni, nagy valószínűséggel kudarcot fogunk vallani, az eper ugyanis csak és kizárólag palántával szaporítható.
Eper palántázása
Habár az eper esetében nem beszélhetünk hagyományos érelemben vett palántáról, mégis ehhez a fogalomhoz áll a legközelebb az eper termesztésének és sokszorosításának módszere. Az eper ugyanis gyökérről képes szaporodni, így elszaporításához nincs is szükségünk másra, mint néhány eperpalántára, ami tulajdonképpen egy zsenge gyökérzettel ellátott eperszárnak felel meg. Ezt a legtöbb esetben önmagában, földlabda nélkül szerezhetjük be – földlabdával hatékonyabb a művelet – és mivel az eper gyökere gyorsan növekedik, képes megragadni a legrosszabb körülmények között is, ezért a palántáknak köszönhetően rendkívül egyszerűen honosíthatjuk meg saját kertünkben is ezt a fenséges gyümölcsöt. Amennyiben az eperpalántát csak önmagában tudjuk megvásárolni, gondoskodjunk arról, hogy vizes kendőbe csomagolva vigyük haza és ültetésig vízben állva tároljuk, máskülönben a palánta már ebben a vegetatív időszakban felhasználhatja azokat a tartalék tápanyagokat, amelyekre az új gyökérzet kialakítása közben lenne hatalmas szüksége. Az ültetés előtt ezért szükség lesz arra, hogy jól beöntözzük a palánta helyét és ne essünk kétségbe, ha néhány palánta nem éli túl a műveletet – ez a gyakorlat szerint csak ritkán van így – néhány megmaradt palánta ugyanis már elegendő ahhoz, hogy kertünkben elszaporodjon és hatékonyan bokrosodjon az eper.
Eper gondozása
Az epernek ugyanakkor nincs szüksége különösebb gondozásra az öntözésen, valamint a gazoláson kívül. A gazolás ugyanakkor rendkívül fontos lehet, ugyanis nélküle az eper akár ki is veszhet az adott helyről, a nagy gazban ugyanis a növény nem jut elegendő tápanyaghoz, ami előbb-utóbb a teljes állomány kiveszéséhez is vezethet. A folyamatos gazolás és öntözés esetén azonban saját eprünk biztosan hosszú évekig fog megörvendeztetni minket bő termésével.
