A legtöbb kutatás szerint a babot, illetőleg a különféle babféléket a tengerentúlon, egészen pontosan Mexikóban és Peruban már több ezer évvel korábban elkezdték termeszteni. Az évszázadok során a babnak számtalan formája és fajtája kialakult, természetesen mesterséges folyamatoknak köszönhetően, de azt biztosan tudjuk, hogy a 18. század előtt a babot csak szemesen, többnyire szárított formában fogyasztották, majd az olaszok kezdték el friss zöldségként, még éretlen formájában fogyasztani. A bab gyűjtőnév alatt többféle növényt is megkülönböztethetünk. A legismertebb fajták a zöldbab és a fejteni való bab, ami érdekes módon egy és ugyanaz, hiszen a zöldbab nem más, mint a fejteni való bab még éretlen, zsenge változata. A baboknak számos típusa létezik, különféle méretű, színű és ízű változatok alakultak ki az elmúlt években. A bab kalóriatartalma rendkívül alacsony, de hatalmas mennyiségben tartalmaz vitaminokat, így C-vitamint, A-provitamint és folsavat, avagy ismeretlenebb nevén B9-vitamint. A babféléknek ugyanakkor rendkívül magas az ásványi anyagtartalmuk is, a zöldségben ugyanis sok kalcium és magnézium is megtalálható.
Bab vetése magról
A bab esetében egyetlen módszer létezik a szaporításra, ez pedig a magról való ültetés. Ehhez vagy a boltban vesszük meg az ültetésre alkalmas, örökítő anyagot tartalmazó szemeket vagy a tavalyi évről megmaradt babkészletünkből áldozunk fel néhány szemet annak érdekében, hogy az adott évben is több zacskónyi babot tudjunk elrakni a fagyasztóba. A bab ültetése nem jelent túl nagy nehézséget, azonban jobb tisztában lenni vele kapcsolatban azzal, hogy futónövény, aminek nincs nagy helyigénye, de így is könnyedén képes káoszt okozni a kertben. Az ültetése éppen ezért sorokba rendezetten ajánlatos, méghozzá 4-5 centiméter mély, egymástól legalább 25-30 centiméterre megtalálható barázdákba. A magoknak a helyét nem kell előre beáztatni, mivel az örökítő anyag amint földhöz ér, megkezdi a csírázást, amit természetesen alaposan elősegíthetünk egy kis vízzel. A babszemeket a kihúzott sorokban egyébiránt ajánlatos legalább 15-20 centiméteres távolságra rakni egymástól, hogy a kisebb bokroknak legyen helyük nem csak felfelé, hanem oldalirányban is terjeszkedni. A bab ültetése előtt nem árt tisztában lennünk a ténnyel, miszerint a bab rendkívül magasra nő, amihez legalább másfél-két méteres karókat kell biztosítanunk neki. Jól bevált szokás vidéken, hogy a babokat kukoricák közé ültetik, így a bab a kukoricára tud felfutni, ami helytakarékosság szempontjából kitűnő ugyan, de a kerten hamar eluralkodhat a káosz, ha ezt a módszert választjuk.
Bab palántázása
A babot egyébiránt lehetetlen palántáról szaporítani, hiszen a bab palántakorában már virágzik és olyan gyökérzettel rendelkezik, ami nem teszi lehetővé a sérülésmentes átültetést, így a palántázást a bab esetében elvethetjük.
Bab gondozása
A bab ugyanakkor a legtöbb zöldséghez hasonlóan szintén nem igényel különösebb gondoskodást. Vízigénye teljesen átlagos, palántakorában ugyan többet igényel, de amint megjelentek rajta az első virágok, úgy már biztosak lehetünk abban, hogy gyökérzete elég mélyen van ahhoz, hogy maga gondoskodjon a tápanyagokról. Ami a bab esetében gondoskodásnak számít az a karózás, amit nem árt gondosan elvégezni, ezzel ugyanis befolyásolhatjuk a termés mennyiségét is. Ha minden évben szeretnénk babot ültetni, akkor ajánlatos a növény számára készíteni egy saját kis kordont. A babot ritkán támadják meg betegségek, szinte teljesen immunis a gombabetegségekre és egyéb fertőzésekre, esetében tehát nélkülözhetjük majd a vegyszeres kezelést.
