A szakirodalmak szerint a málna őse Európából, a kontinens hegyvidékeiről származik, elsősorban például az Alpokból, ahol a túrázók mind a mai napig találhatnak az erdőkben vadmálnát. A málnát igencsak korán, vélhetően az eperrel egy időben elkezdték háziasítani, az első feljegyzések ugyanakkor csak a reneszánsz korából vannak, ekkor jelent meg a háztájakon a málna, amelyet több évszázadnyi nemesítést követően sikerült a mai formájába hozni. A málna egy rendkívül kényes gyümölcs, termesztése ugyan könnyed, de szedése nagy odafigyelést igényel, ugyanis rendkívül sérülékeny gyümölcsről van szó, amely az évnek csak egy bizonyos szakaszában terem. A málnának – az eperhez hasonlatosan – általában két virágzása van egy évben, az elsőből június-július tájékán szüretelhetünk, míg a másodikból általában – az évszak klímájától függően – szeptember-október magasságában, de manapság már folyton termő málnával is találkozhatunk. A málna ugyanakkor nem csak rendkívül ízletes gyümölcs, hanem rendkívül sok ásványi anyagot és vitamint is tartalmaz, így gazdag magnéziumban, kalciumban, vasban, valamint C-vitaminban is. A népi gyógymódokban is alátámasztást kaphatunk a málna immunerősítő hatásaival kapcsolatban, szervezetet erősítő hatásai miatt ugyanis málnaszirup fogyasztása volt javasolt a korabeli időkben.
Málna vetése magról
Mivel a málna a közhiedelemmel ellentétben nem egy zöldnövény, hanem alapjaiban tulajdonképpen egy fás szárú cserje, ezért magról való ültetése fizikai lehetetlenség, a málna ugyanis gyökérhajtások segítségével szaporodik. Ez leginkább a palántázáshoz hasonlítható.
Málna palántázása
A málna esetében ugyanakkor nem beszélhetünk egyértelműen palántáról sem, hiszen amint fentebb már leszögeztük, a málna egy fás szárú cserje, amely gyökérről szaporodik. Így a málnát a legegyszerűbben úgy honosíthatjuk meg a kertünkben, ha a málnatöveket vagy bokrokat megvásároljuk egy szaküzletben, netán az otthon megtalálható málnásból nem írtjuk ki a földből kinövő fiatal hajtásokat, hanem azokat gyökérrel együtt kiássuk és oda ültetjük, ahol szeretnénk meghonosítani a málnát. Mivel a málna rendkívül jól viseli az átültetést, ezért nem kell attól tartanunk, hogy megsínyli a folyamatot, ugyanakkor garantáltan nagyobb sikert érhetünk el akkor, ha földlabdával együtt ássuk ki a töveket, illetve az ültetés előtt alaposan beöntözzük a helyét. A málna esetében érdemes odafigyelni arra, hogy a friss málnatöveket ne túl homokos és ne rendkívül száraz helyekre ültessük, a málna ugyanis szereti a vizet, a vizes talajt, amit szép terméssel fog meghálálni nekünk.
A málna gondozása
A málna ugyanakkor nem igényel különösebb gondoskodást sem a későbbiekben. A növény rendkívül szereti ugyan a vizet, de csak ha nem frissen ültetett darabról van szó, az öntözést szinte teljes egészében elhanyagolhatjuk, ugyanis gyökerei rendkívül jó nedvszívó képességgel rendelkeznek, így a növény nagyobb szárazságokban is állja a sarat. A málnatövek viszonylag elég magasra tudnak nőni ahhoz – fajtájuktól függetlenül –, hogy zsenge száraikat a nagyobb szelek meghajtogassák, éppen ezért ajánlatos málnát kerítések mellé vagy erősen szélvédett helyekre ültetni, máskülönben a tövek hamar eltörhetnek. Ha nem tudjuk málnánkat megfelelő helyre ültetni, akkor érdemes egy kis kerítést vagy kordont készíteni számukra, amelyekhez hozzákötözve – ajánlatos nem tövenként, hanem az egész bokrot egyben odakötni – garantáltan nem tesz kárt a szél a növényben. Kártevőkről és betegségekről a málna esetében szinte egyáltalán nem beszélhetünk.
