A tök, mint gyűjtőfogalom a legtöbbször a hagyományos főzőtököt vagy a takarmánytököt juttatja az emberek eszébe, holott a tökfélék családjának számtalan színű, formájú és ízű tagját ismerjük. A tök az egyik legkülönfélébb zöldség, ami nem csak a külleméből fakadhat, hanem aromájából és állagából is, hiszen létezhet belőle krémes belső hússal rendelkező vagy mogyoró aromával bíró is. A tökök között megkülönböztethetünk magtalan és magos tököket. Előbbi családba tartozik többek között a cukkini vagy a patisszon, míg utóbbiba a hagyományos sütőtök, az úritök vagy a takarmánytök. Az ősszel begyűjtött tökfélék mindegyike kitűnő tároló képességéről híres, így az őszi tök akár egészen tavaszig is elállhat egy megfelelő hőmérsékletű pincében vagy hűtőházban. A töknek rendkívül alacsony a kalóriatartalma, de ennek ellenére is rendkívül magas az ásványi anyag tartalma, mindemellett pedig gazdag a nyomelemekben és a vitaminokban. Leginkább A-provitamin található meg nagy mennyiségben a tökben, de C-vitamin tartalma sem elhanyagolható.
Tök ültetése magról
A tököt a benne megtalálható örökítő anyag, avagy a tökmag segítségével szaporíthatjuk. A leghatékonyabb módszer tehát a tök esetében a magról történő ültetés, amely esetében nem árt néhány dolgot észben tartani. A magok már alapból rendkívül sokat elmondhatnak a termésről, ha például héjas a tökmag, amit elültetünk, akkor nagy valószínűséggel a termésben megtalálható mag is héjas lesz, ez pedig többnyire – ha csak nem hántolt tökmagról beszélünk – a másik esetben is igaz. A tök ültetésének alapelve szinte teljes egészében megegyezik az uborkáéval vagy a dinnyéjével, hiszen a tököt nem sorba ültetjük, hanem egy tetszőleges méretű területen belül, egymástól legalább 1,5-2 méteres távolságokra, a tök szárai ugyanis rendkívül nagy helyigényűek, méterekre is elfuthatnak a talajon, így amennyiben nem biztosítunk számukra elegendő helyet, könnyedén kavalkád alakulhat ki földjeinken. Bevett szokás, hogy a tököt valami magasra növő növény alá ültetik, így például kukorica vagy bab, de esetenként akár krumpli közé is, ám ez csak abban az esetben ajánlatos, ha földünkön nincs elég hely a tök számára. A tök ültetése magról egyébiránt rendkívül egyszerűnek mondható, nem kell hozzá más, csak egy jól beöntözött, 4-5 centiméter mély lyuk, ahová beledobjuk a magot, majd folyamatos öntözést követően megvárjuk, amíg előbukkannak a kezdetben az uborkához rendkívül hasonlatos palánták.
Tök palántázása
Ugyan a tököt magról könnyebb a legegyszerűbben szaporítani, de szintén hasznos lehet a palántás módszert választani. Ebben az esetben vagy egy fóliasátorban növesztjük elő a tököt palántaméretűre – ez esetében egy 8-10 centiméteres, többnyire kétlevelű növényt jelent –, vagy az arra alkalmas boltban, netán termelőtől vásároljuk meg a palántát, amit május magasságában már bátran kiültethetünk a szabadba. Ne felejtsük el azonban gyakran öntözni, ugyanis a töknek, különösen palánta formájában rendkívül nagy szüksége van vízre a tápanyagfelvételhez, de amint megkezdte a futást és meghozta az első virágokat, azt követően már elég mély gyökérzettel rendelkezik ahhoz, hogy a legnagyobb szárazságban is megállja a helyét.
Tök gondozása
A tök az elültetést követően nem igényel különösebb gondozást az öntözésen kívül. Léteznek ugyan olyan tökfajták – főleg a kisebb méretű dísztökök –, amelyeket fel lehet futtatni direkt erre a célra készített keretre, ekkor nem árt folyamatosan kordában tartani és kötözni a tököt, de alapesetben nagyon ellenálló zöldségfajta. Ne ijedjünk meg, ha termesztett tökünknek elkezdenek száradni a levelei, ez rendszerint a szárazság és a gombafertőzés miatt lehet, ám a termés, avagy maga a tök így is be fog érni.
