A paprika eredetileg egy a tengerentúlról származó zöldségfajta, amelyet az indiánok termesztettek és használtak fel első ízben étkezéshez. A paprika manapság az egész világon egy elterjedt zöldségféle, amely az évszázadok alatt a magyar konyha egyik legfontosabb fűszernövénye lett. A paprikát a Capsicum nemzetségbe, a burgonyafélék családjába soroljuk. A világon öt legfőbb fajtája terjedt el és került terjesztése, de rengeteg alfajtájával és változatával is találkozhatunk. Az öt fő fajta a közönséges paprika, a cserjés paprika, a kínai paprika, a bogyós paprika, valamint a szőrös paprika. Megkülönböztetünk étkezési paprikákat, fűszerpaprikákat, valamint csili paprikákat. A magyar gasztronómiában történelmi paprikatípusoknak tekinthetők a magyar fűszerpaprika, az almapaprika és a cseresznyepaprika. A paprikában rengeteg vitaminfajta megtalálható, így többek között az A-vitamin összes provitaminja, valamint alfa és béta karotinok. A paprika azonban mégis, mint az egyik legjelentősebb C-vitaminforrás van emlegetve a szakirodalmakban. Egy átlagos paprikában ugyanis akár 70-250 milligrammnyi C-vitamin is megtalálható, nem véletlen tehát, hogy Szent-Györgyi Albert is ebből a zöldségből tudta kimutatni ezt a vitaminfajtát. A paprika gyógynövényként sem utolsó, leginkább étvágygerjesztő, vizelethajtó és izzasztó hatásairól híres.
Paprika ültetése magról
A paprika rendkívül könnyedén szaporítható magról! Ehhez nincs más dolgunk, mint egy mezőgazdasági boltban kiválasztani magunknak a termeszteni kívánt paprikafajtát – aprócska zacskókban kapható néhány tíz forintért – majd a hagyományoknak megfelelően az újesztendő első napjaiban egy hagyományos virágládába vagy kisebb joghurtos dobozokba elültetni őket. Az elültetett magokat fontos, hogy folyamatosan locsoljuk és a lakás melegebb pontjain hagyjuk, így cserépkályha vagy radiátor közelében, utóbbi esetében például párkányon. A folyamatos locsolást követően néhány napon belül megjelennek a paprikapalánták, amelyek néhány hét alatt életerős, 8-10 centiméteres növényekké fejlődnek.
Paprika palántázása
Ha az elültetett paprikamagok már ekkora palánták lettek, akkor megkezdhetjük a szétválasztásukat. Ez a folyamat abból áll, hogy apró edényekbe – ha csak nem így ültettük volna –, egyesével kipalántázzuk őket, majd a jó idő beköszöntéig – április vége, május eleje – a lakásban, netán a pincében, de mindenképpen fényes helyen gondozzuk, locsoljuk őket. Ha van fóliasátrunk, abban az esetben már áprilisban kiültethetjük a palántákat – így már júniusban lehetnek friss paprikák –, a szabadba való kiültetéssel azonban várjuk meg a május elejét a biztonság kedvéért. A palántákat rendszerint egymástól 20-25 centiméteres távolságra, egy jól beöntözött és korábban kifúrt lyukba helyezzük el, lehetőség szerint azzal a földdel együtt, amibe korábban palántáztuk vagy elültettük, így szinte biztosak lehetünk abban, hogy paprikánk túléli a kiültetést. Fontos, hogy az ültetést követően a paprika palántákat rendszeresen locsoljuk.
Paprika gondozása
A megmaradt paprikapalánták a későbbiekben nem igényelnek túl sok gondozást a locsoláson kívül. A növénybetegségek ritkán támadják őket, így permeteznünk egyáltalán nem kell, azonban amennyiben magasra növő fajtákat választottunk, a későbbiekben érdemes megkaróznunk a paprikát, nehogy a szél eltörje őket. Fóliasátor esetén ajánlatos minden palántát egy zsineg segítségével a tartóoszlopokhoz erősíteni, hogy erre „futtatva” gátoljuk meg a növény tövének elhajlását és eltörését. Esetleges gombafertőzés esetén ügyeljünk arra, hogy a termést ne, csak a leveleket permetezzük növényvédő szerrel!
