A búza az egyik legősibb táplálkozáshoz felhasznált növényfajta, amely a perjefélék családjába tartozik és jó alkalmazkodóképessége miatt a világ szinte minden tájékán őshonosnak nevezhető. Mivel a sivatagok és a sarkvidékek kivételével szinte mindenhol megterem, a búza a föld egyik legnagyobb területen előfordul gabonaféléje, amely az élelmezésben betöltött szerepe miatt alaposan kiemelkedik a többi gabonaféle közül. A búzát ugyanakkor nem csak kenyérgabonaként használják, hanem takarmányként, szalmáját alomként, de ipari alapanyagként is. A régészeti kutatások szerint a búza első ízben Egyiptom, mint az egyik első legfejlettebb civilizáció emlékei között jelent meg, amely nem kizárt, hogy időszámításunk előtt 6000 körül terjedt el a világ minden táján, méghozzá a mai Törökország területéről. A világ legnagyobb búzatermelője jelenleg Kína, azt a címet pedig a feljegyzések szerint immáron közel 5000 éve magukénak tudhatják, a szakirodalom szerint ugyanis már időszámításunk előtt 3000 körül is Kínát tekinthettük a világ legnagyobb búzatermesztőjének, habár a világ minden részén megtalálható volt már ebben az időben ez a növény. A búza elsősorban nagy mennyiségű tápanyagáról híres, de kevesen tudják, hogy magas rosttartalma mellett rendkívül sok értékes ásványi anyagot is tartalmaz, ami a szervezet számára nélkülözhetetlenné teszi a növényt.
Búza vetése magról
A búza hagyományosan nem egy zöldségféle, hanem egy étkezési célra használatos növény, amelyet kizárólag nagyobb területen érdemes termeszteni ahhoz, hogy haszon is származzon belőle. A búza ugyanakkor csak és kizárólag magról ültethető – pontosabban vethető –, méghozzá rendkívül egyszerűen. Búza vetése előtt ugyanis nincs más dolgunk, mint szépen eligazítani, nagyobb föld esetén felszántani, boronálni, egyszóval porhanyóssá tenni a földet. Ha ezzel megvagyunk, a föld méretétől függően kézzel vagy mezőgazdasági gépjármű mögé erősíthető vetőgép segítségével elszórjuk a búzaszemeket a földre. Kézi vetésnél ügyeljünk az egyenletességre, hogy mindenhová egyenlő mennyiségben kerüljenek a búzaszemek. Ajánlatos oda-vissza hinteni a búzaszemeket, így biztosan mindenhová kerül belőle. Az elvetett búzaszemeket – tavaszi vagy őszi vetés, az teljesen mindegy – az eső bemossa majd a földbe és ha a szemek elegendő vizet vettek fel, akkor előbb megdagadnak, majd csírázásnak indulnak és a vetést követő napokban már el is kezdenek zöldellni. A téli vetés ezért lehet már decemberben üde, zöld színű – a fagyástól csak abban az esetben kell félni, ha nincs hó – és ezért indulhat meg olyan gyorsan a növekedés már tavasszal.
Búza palántázása
Mivel a búza egy csírás növény, ezért palántázásról esetében lehetetlenség beszélni, hiszen egy kisebb búzamezőn is több millió „búzapalántát” kellene elültetnünk ahhoz, hogy érdemi eredményről beszélhessünk, de mivel a búzának nem létezik palántaformája, ezért a szaporítás kizárólag vetéssel, magról lehetséges.
A búza gondozása
A búza – a közhiedelemmel ellentétben – igenis igényel gondoskodást. Az ültetést követően – jellemzően eső előtt – érdemes például műtrágyát szórni a búzára, hogy minél előbb – téli vetés esetében – még a nagyobb fagyok előtt megerősödjenek a tövek. Később mindemellett még zöld állapotban ajánlatos legalább egyszer lepermetezni a kártevők és betegségek ellen, illetőleg egy olyan vegyülettel is, ami meggátolja, hogy a búzában elszaporodjon a gaz. Ezen kívül ugyanakkor a búza egészen aratásig nem igényel különösebb gondoskodást, csak reményt, hogy a jég vagy a heves viharok ne fektessék el a szárakat.
