A padlizsán egy Indiából származó zöldségféle, ahol mind a mai napig számtalan színű, formájú és ízű változatban megtalálható, akár még vadon is. A régészeti leletek szerint a padlizsánt már időszámításunk előtt a negyedik században folyamatosan termesztették Kínában és ebben az időben jutott el az arab hajósoknak köszönhetően a Földközi-tenger medencéjébe, majd Európába, ahol leginkább a 15. században terjedt el nagyobb mértékben, Magyarországra például a törökök segítségével került be. A padlizsán legnagyobb érdekessége, hogy nem érett formájában kerül betermelésre, a teljesen érett padlizsán ugyanis vörös színű és szinte ehetetlenül kemény, valamint keserű lenne. A padlizsán ugyanakkor fiatalkorában a legízletesebb, ilyenkor húsa rendkívül illatos, magvai ehetően puhák, színe pedig kellemesen lilás. A padlizsánnak a nyár közepétől egészen őszig tart a szezonja, éppen ezért a mediterrán étrend egyik tipikus elemének is nevezhető. A padlizsán rendkívül kalóriaszegény, ugyanakkor gazdag a káliumban, és megtalálható benne szinte az összes vízben oldódó vitamin.
Padlizsán ültetése magról
Mivel a padlizsán a tökfélék csoportjába tartozik, ezért szaporítása és termesztése szinte teljes egészében megegyezik a tökével. A padlizsánt éppen ezért remekül szaporíthatjuk például magról is, amit megvásárolhatunk a boltban, hivatalos vetőmagként, de átörökíthetjük a múlt évi termésből is, ha legalább egy padlizsánt meghagyunk beérni és ősszel kivájjuk, majd száraz helyen eltároljuk. A padlizsán – akárcsak a dinnye vagy a tök – elég helyigényes zöldség, azonban érdekesség vele kapcsolatban, hogy nincs akkora helyszükséglete, mint például többi rokonainak. Éppen ezért a padlizsánt ültethetjük egymáshoz kissé közelebb is, akár 15-20 centiméteres távolságokra. A padlizsánmagok elültetéséhez nem lesz szükségünk másra, mint néhány 4-5 centiméter mély, jól beöntözött gödörre, amelyekbe belevetjük a magot, betakarjuk földdel, majd egy kis további locsolást követően szinte semmi dolgunk sem lesz vele. Egyes helyeken ugyan szokás karámot építeni a padlizsán köré, vannak akik felfuttatják a növényeket, de a nagyobb tömegű padlizsánok miatt jobb, ha a földön futtatjuk a növényt.
Padlizsán palántázása
A padlizsán mindemellett tökéletesen szaporítható palántáról is. Ebben az esetben nincs más dolgunk, mint egy fóliasátorban vagy a lakás egy melegebb pontján előkeltetjük a magokat. Ezt egy nedves, nagy tápanyagtartalmú földben tehetjük meg, ahová a magokat elszórva csakhamar meg fognak jelenni az első növények, amelyeket 5-6 centiméteres korukban már kiültethetünk, de a szívósság érdekében nem árt megvárni velük a 10 centiméteres magasságot, ezt követően kezd ugyanis futni a növény, ami már egy olyan kor számára, amikor nem ajánlatos átültetni, a gyökérzet ugyanis ebben az esetben már alaposan megsínyli a műveletet. A palántázás előtt – akár a magról való ültetésnél – érdemes jól beöntözni a kivájt gödröcskéket és az átültetést követően napokig öntözni a palántát, amíg szemmel láthatóan nem indul növekedésnek.
Padlizsán gondozása
A padlizsán a tökfélékhez hasonlóan szinte semmiféle későbbi gondoskodást nem igényel a kezdeti locsoláson kívül. Mivel a zöldség nagyon szereti a vizet, ezért nagyobb szárazság esetén ajánlatos néha meglocsolni egy kicsit, de a legtöbb növénybetegséggel szemben teljesen immunis, így csak a kártevők ellen – rovarok, vakondok és így tovább – kell védenünk a padlizsánt. Ha szeretnénk kordonra futtatni a zöldséget, ügyeljünk arra, hogy a nagyobb padlizsánokat még az önkényes szakadás előtt leválasszuk a tőről.
