A borsó az egyik legősibb olyan zöldségféle, amelyet az emberek bizonyítottan már az időszámításunk előtti hetedik században zöldségként fogyasztottak Ázsia déli, dél-nyugati régióiban. Érdekesség azonban, hogy ez az ősi növény még közelebb állt – mind külsőleg, mind ízét tekintve – a csicseriborsóhoz, mint a ma ismert zöldborsóhoz. A borsót egyébiránt már időszámításunk kezdetekor termesztették a Földközi-tenger környezetében, ám akkor még leginkább szárított formában fogyasztottak. A manapság ismert zöldborsó a 16. században nyerte el végleges formáját, méghozzá számtalan keresztezést és nemesítést követően. A borsónak számtalan változata ismert, de leginkább két nagy kategóriát lehet megkülönböztetni, ezek a ráncos héjú, valamint a sima héjú zöldborsó. Érdekesség, hogy a cukorborsó nem egyenlő a zöldborsóval, habár ugyanabba a családba tartozik. Ez azért lehetséges, mert a cukorborsó hüvelye fogyasztásra alkalmatlan, míg a zöldborsóé ehető. A borsó a legtöbb helyen a tavasz egyik friss zöldségét jelenti, habár jó év esetén egy szezon alatt akár háromszor is ültethető. A borsó rendkívül magas tápértékkel rendelkezik, mindemellett pedig sokféle vitamint is tartalmaz, így a B-vitaminok összes tagját, mindemellett pedig C és E vitaminokat, valamint A-provitamint. A borsó legnagyobb érdekessége, hogy a hagyományos zöldségekkel ellentétben rendkívül magas a glukóz és energiatartalma, ezáltal könnyedén képes csillapítani az éhségérzetet.
Borsó ültetése magról
A borsó a leghatékonyabb formában magról szaporítható. Ehhez felhasználhatunk boltban vásárolt, szárított borsószemeket, de mivel az örökítő anyagot minden egyes leszüretelt borsószem tartalmazza, ezért a saját magunk által eltett és megszárított borsószemek is alkalmasak arra, hogy elültessük őket, ezáltal nem kell megvásárolnunk a drága vetőmagot. A borsó nem egy kényes zöldségfajta, ugyanakkor figyelnünk kell arra, hogy helyesen ültessük el, ugyanis egy nagyon erős szárú, sűrű bokrokban növő zöldségféle, amelynek a helyigénye is igen nagy. A borsókat éppen ezért érdemes rövidebb, 4-5 centiméter mély sorokban ültetni, amelyek egymástól legalább 20-25 centiméterre helyezkednek el egymástól. Mivel a borsóbokrok rendkívül sűrűk, ezért a vetőmagot 15-20 centire rakjuk egymástól, máskülönben a termés láthatja kárát a sűrűn ültetett borsónak. A borsónak nincs túl nagy vízigénye, de a gyors növekedés miatt ajánlatos naponta meglocsolni legalább addig, amíg elő nem bújik a földből.
Borsó palántázása
Mivel a borsó gyökérzete nem teszi lehetővé az átültetést, ezért a borsó nem szaporítható palántáról, csak és kizárólag magról ültethető. A borsó ugyanis a palántaidőszakban már nem csak virágokat hoz, hanem egyben olyan gyökérrel is rendelkezik, ami nehezen tűri a mozgatást és az átültetést. Földlabdásan ugyan tehetünk vele próbát, de ajánlatos ott elültetni a borsót, ahol szeretnénk, hogy megélje a termési időszakot.
Borsó gondozása
A borsó nagy általánosságban nem igényel különösebb gondoskodást az általános locsoláson kívül, amit jó víztároló képességei miatt elegendő csak az ültetést követő néhány napig rendszeresíteni, utána már csak nagy szárazság esetén. A borsó nem túl érzékeny semmiféle fertőzésre és a kártevők sem támadják meg, ugyanakkor a termés időszakában mindenképpen gondoskodnunk kell neki valamiféle kordonról. Habár a borsó nem futónövény, rendkívül sűrű és nehéz zöldség, ami az erős szél vagy esőzés hatására könnyen elhajolhat, eltörhet. Éppen ezért a borsó magasságához illő kisebb botokkal vagy karókkal érdemes megtámasztani a borsótöveket, amelyeket a szedés pillanatáig ajánlatos meghagyni.
