A karalábé azon kevés zöldségek egyike, amelyik az 1800-as években Európából került át a tengerentúlra és nem fordítva. A karalábé ugyanis Észak-Európából származik, méghozzá a káposzta és a fehérrépa keresztezésével jött létre. A karalábé ugyanakkor a káposztafélék családjába tartozik, de meglepő módon a brokkoli egyik legközelebbi rokonaként tartják számon a botanikusok. A karalábé esetében a húsos, gömbölyödő szárrészt tekintjük rendkívül értékes tápláléknak, ami lehet fehér vagy lilás árnyalatú is. A karalábé esetében a különböző fajtáknak csak a színük más, ízük és kinézetük teljes egészében megegyezik. A karalábé a kora tavaszi ültetést követően már a nyár elején fogyasztható, általában a 6-8 centiméteres átmérővel rendelkező darabok a legízletesebbek. A karalábé esetében fontos, hogy idejekorán leszedjük, ha ugyanis túl sokáig hagyjuk és túl nagyra növesztjük a zöldséget, olyannyira megkeményedhet a húsa, hogy teljesen alkalmatlan lesz a fogyasztásra. A karalábé fogyasztása önmagában a legegészségesebb, de leves formájában vagy salátaként is kitűnő választás lehet. Nem csak kellemes íze, hanem vitamin- és ásványi anyag tartalma miatt is érdemes fogyasztani ezt a zöldséget, hiszen rendkívül sok B1, B2, B6 és természetesen C-vitamin is található benne, míg ásványi anyagok közül vas, kálium, kalcium és magnézium található meg benne a legnagyobb mennyiségben, de tartalmaz némi meszet és foszfort is, amelyek szintén fontosak lehetnek az emberi szervezet számára.
Karalábé vetése magról
A karalábé rendkívül egyszerűen ültethető magról, ám ebben az esetben ügyelni kell arra, hogy a szabadban csak nagyon lassan vagy egyáltalán nem tudjuk kikeltetni a magokat, így minden esetben előkeltetésre lesz szükségünk. Ez egy fóliasátorban vagy kisebb mennyiség esetében egy melegebb helyiségben is kivitelezhető, nem kell hozzá más, csak karalábémag, valamint egy nagyobb konténer, ahová legalább 5-6 centiméteres távolságokra ledugdossuk a magokat, majd folyamatos öntözés mellett megvárjuk amíg 10-12 centiméteres palántáink nem lesznek. Ha a palánták elérték ezt a magasságot, akkor már nyugodtan kiültethetjük őket a szabadba.
Karalábé palántázása
Mint minden palántázáskor, úgy a karalábépalánták esetében is előre kifúrt és beöntözött gödröket kell készítenünk a palánták kiültetésekor, amelyekbe finoman belehelyezzük a zsenge, még törékeny szárú karalábékat, majd az ültetést követő napokban nem hagyjuk kiszáradni őket. Amikor a palánták megerősödtek és látszólag is elkezdtek növekedni, akkor befejezhetjük a mindennapi locsolást, a gyökerek ugyanis már elég mélyre törtek ahhoz, hogy a növény kellő mennyiségű tápanyagot tudjon felvenni magának a földből. A karalábépalánták esetében rendkívül fontos, hogy a növényeket egymástól legalább 15-20 centiméterre ültessük el, hogy legyen helyük a kikelő karalábéknak, amelyeket 10-12 centiméteres átmérővel már ajánlatos leszüretelni.
Karalábé gondozása
A karalábé a legtöbb zöldséggel egyetemben nem igényel különösebb gondoskodást. Palántakoráig ugyan szüksége van a folyamatos öntözésre, ugyanakkor egyéb teendőnk nem nagyon lesz, ha karalábét kívánunk ültetni. A legtöbb növénybetegségre a karalábé nem kényes, ugyan előfordulhat, hogy levelei elkezdenek leszáradni, amit vagy vegyszerrel visszaszorítunk vagy azonnal leszedjük az adott karalábét és figyeljük, hogy a betegség nem terjedt-e át a többi növényre. A karalábéra leginkább a rovarok jelentik a legnagyobb fenyegetést, a föld felett a káposztalepke tehet benne kárt, a föld alatt pedig a lótetű hajlamos akár már palántakorában is tönkretenni az egész karalábéállományunkat.
