Az uborka a legtöbb tanulmány szerint egy Indiából származó zöldség, amely egész Ázsiában őshonos, de például az egyiptomiak is nagy mennyiségben termesztették, illetve fogyasztották a Nílus partvidékén. Európában először a kilencedik században találhatunk feljegyzéseket az uborkáról, Nagy Károly korából, aki elrendelte, hogy birtokain a lehető legnagyobb mennyiségben termesszék a zöldséget. A korabeli uborka lényegesen keserűbb volt a manapság ismert, számtalan keresztezési folyamaton átesett uborkához képest, amelyet korunkban leginkább már csak üvegházakban termesztenek. Az uborkából kétféle fajtát különíthetünk el. Létezik a tüskés uborka, amely tapintásra egyáltalán nem sima, inkább szőrös, bökdösős hatása van, ellenben a holland típusú csupasz kígyóuborkával, amely a második világháború környékén került kifejlesztésre és érdekessége, hogy a tüskés változattal ellentétben ez egyáltalán nem keserű. Az uborka egy rendkívül lédús zöldségfajta, amely elsősorban ásványi anyagokat tartalmaz kiemelt mennyiségben, de vitaminokból is sokféle megtalálható benne, ám sajnos mennyiségük nem nevezhető soknak. Ennek ellenére a B-vitaminok összes alfajtája, valamint a C-vitamin és az E-vitamin is megtalálható ebben a zöldségben. Az uborkának bizonyítottan béltisztító és étvágygerjesztő hatása van, de a bőrgyógyászatban is használják, méghozzá bőrpuhításra, de segít a pirosodás, a viszketés, valamint a hámlás gyógyításában is.
Uborka ültetése magról
Az uborka termesztésében a leghatékonyabb módszer a magról való keltetés, amelyet kétféle módon tehetünk meg. Az egyik, ha végleges helyén, megvárva az utolsó tavaszi heteket, bokrosan, egymástól legalább egy-másfél méterre ültetjük el az uborkamagokat, majd rendszeres öntözést követően ott várjuk a palántálódást. A másik módszer egy kicsit hatékonyabb, ezzel már a tavasz elején megkezdhetjük az uborka ültetését, méghozzá egy üvegházban vagy egy meleg szobában, egy konténer segítségével, ahová elvetjük és minden nap alaposan beöntözzük az uborkamagokat. A magokból heteken belül kisebb uborkapalánták keletkeznek, így egy hónap alatt már akkora lehet, hogy önállóan is kiültethető lesz az üvegházba vagy jó idő esetén a szabadba.
Uborka palántázása
Az uborka a fentiek értelmében palántáról is ültethető, de az is hatásos lehet, ha eredeti helyén ültetjük el a zöldség magvait. Palántázás esetén az ültetéshez mély, jó előre beöntözött gödröket fúrjunk a földbe és gondoskodjunk arról, hogy a palánták minden nap elegendő vizet kapjanak, így néhány napon belül meg tudnak kapaszkodni a földben, majd ezt követően már önállóan is képesek lesznek a gyarapodásra és a növekedésre. Az uborkapalánták ültetése esetén fontos ügyelni arra is, hogy a palánták egymástól legalább egy méteres távolságban legyenek, hiszen az uborka egy futónövény, amelynek szüksége van elegendő helyre.
Uborka gondozása
Az uborka gondozására nagy figyelmet kell fordítanunk, ugyanis nagyon kényes növény. Az uborkatermesztés esetében fontos eldöntenünk, hogy a földön futtatjuk az uborkát vagy készítünk számára egy kordont, így nem a földön, hanem arra fut majd rá az uborka. Mindkét esetnek megvan a maga előnye és hátránya, ugyanakkor egyik sem hasznosabb, mint a másik, így személyes döntés, hogy ki melyiket használja. Az uborka ugyanakkor nem csak vízigényes, hanem rendkívül sebezhető a lisztharmat és egyéb gombabetegségekkel szemben is, ami ellen – ha már megtámadta a növényt – kizárólag permetszerrel védekezhetünk. Ettől eltekintve az uborkának jó esetben csak vízre van szüksége ahhoz, hogy egész nyáron ellásson minket friss terméssel.
